POP ART: Factory girl

"A hatvanas évek végső döféseként életre hívják a pop art-ot, amely arcátlanul és szándékosan mossa össze a magas- és tömegművészet közötti határokat. A dadaizmus és a szürrealizmus ideológiáját a hóna alá csapva egyszerre hajszolta az anonimitást és a hírnevet, az elismerést és a botrányt, a médiafelületeken való megjelenést és az elitkörökben való térhódítást, valamint egyszerre akart a tömegek szívéhez és a szakmai sikerekhez közelebb kerülni. Remek példa erre Andy Warhol, akinek művészetét fel lehet fogni a magasművészet arculcsapós paródiájának, de ugyanakkor értelmezni lehet, mint populáris művészeti kiteljesedést az elit körökben." (forrás)