A Gyár / The Factory


A Gyár Andy Warhol manhattani stúdiója volt 1962-től 1968-ig, bár későbbi stúdióit is Gyárnak nevezte. Gyakran nevezték Ezüst Gyárnak (The Silver Factory) is, mert falait és liftjét Billy Name, Warhol egyik barátja ezüstre festette, valamint Warhol gyakran ezüst színű lufikat lógatott le a plafonról.

A Gyárban minden nap történt valami: drogos partyk, orgiák, filmfelvételek és műalkotások elkészítésének helyszíne volt. Valerie Solans 1968. június 3-án szintén itt lőtt rá Warholra és barátjára, Mario Amaya-ra.

SZUPERSZTÁROK
Azért, hogy Warhol dolgozni tudjon, pornósztárokat, drogfüggőket, zenészeket, színészeket, költőket, homoszexuálisokat és szabadgondolkozókat alkalmazott, akik "Warhol superstars" néven váltak ismertté. Ők voltak a stáb, akik képeket festettek, szerepeltek Warhol filmjeiben és felvillanyozták a Gyár legendás atmoszféráját. Valamennyiükben közös volt, hogy szerettek kísérletezni és rühellték a konvenciókat.
A Gyárban olyan neves sztárok is megfordultak, mint Bob Dylan, Truman Capote, Salvador Dalí, Jackie Curtis, a transzvesztita Candy Darling, Gerard Malanga, Ondine, Nico, The Velvet Underground nevű zenekar tagjai, Jackie Curtis, Billy Name, Edie Sedwick, vagy Mick Jagger...

ZENE
Warhol dolgozott együtt a new york-i rock együttessel, a Velvet Underground-dal is. 1965-ben megtervezte a banda debütáló albumnak borítóját, melyen csupán csak egy sárga műanyag banán van. Ezenkívül a Rolling Stones-nak is tervezett egy albumborítót a Sticky Fingers című lemezükhöz.
SZEXUALITÁS
Meztelenség, szexualitás, drogok, homoszexualitás, transzvesztiták... mind-mind szerepeltek az Ezüst Gyárban felvett filmjei többségében, melyek elfogadhatatlanok voltak akkoriban. Az állandó droghasználat és a szexualitásról szabadon gondolkozó művészek és radikálisok jelenléte miatt, drogos orgiák gyakran zajlottak a Gyárban. Warhol számos alkalommal megkérte három vagy négy barátját, hogy közösüljenek egy piros kanapén a Gyár közepén. Ezt például a Couch és a Blow Job című filmjeiben örökítette meg. (forrás: Wikipedia)

Do-it-yourself / Csináld magad képek


Andy Warhol művészi fejlődése során szép lassan felhagyott a hagyományos festési technikákkal és áttért a szitanyomásra, majd a Csináld magad (Do-it-yourself) képek festésére. Nagyméretű, csak részben befejezett vázlatokat készített, melyeket akár a műkedvelő is befejezhetett, ha követte a hiányzó színek számozását.


Basquiat - A graffiti királya

Basquiat TRAILER:

(FILM 3) Basquiat - A graffiti királya

Basquiat
A graffiti királya

A Basquiat egy 1996-os önéletrajzi dráma, mely Jean-Michel Basquiat – amerikai posztmodern, neoexpresszionista festő – rövid életét örökíti meg, aki a sikeréért barátaival, szerelmével, sőt egész életével fizetett.

Basquiat karrierje már felfelé ívelt, népszerűsége egyre nőtt, amikor 1982-ben találkozott a pop művész Andy Warhollal. Innentől kezdve olyannyira összetartottak, hatást gyakoroltak egymásra közösen elkészített képeikkel, hogy közeli barátokká váltak, miközben Basquiat elvesztette barátnőjét, barátait és drogfüggősége is egyre aggasztóbbá vált. A film bemutatja a magánéletét karrierje miatt feláldozó, öntörvényű, drogos, ám végtelenül tehetséges és egyre sikeresebb fiatal művész karriertörténetét, aki olyannyira elmagányosodik, hogy egyetlen jó barátja marad, Andy Warhol. Ám Warhol 1987-ben hirtelen bekövetkező halálával elveszti őt is és élete fordulópontot vesz, drogfüggősége és depressziója elhatalmasodik. Ekkor egy régi cimborája, mint reménysugár, újra feltűnik, ám a film e ponton véget ér, és csak a záró 3 soros megjegyzésből értesülhetünk Basquiat tragikus haláláról. Warhol felfedezettje, a fehérek uralta művészvilágba betörő fekete képzőművész 1988-ban hunyt el, 28 évesen drogtúladagolásban.

A film annyiban hasonló a Factory Girl és az I Shot Andy Warhol című alkotásokhoz, hogy mindháromban Andy Warhol, mint mellékszereplő jelenik meg, aki a főhőst egyengeti útján. Érdekes, hogy Warhol mindhárom főszereplő számára tragédiák sorát hozta el: Edie és Basquiat egyre keservesebbé váló életének drogtúladagolás vet véget, Valerie pedig börtönben köt ki. Persze a három alkotás még számos más szempontból is párhuzamba állítható, legyen az a Warholt alakító színész játéka, az alkotás sikeressége, keletkezésének éve stb.…

I Shot Andy Warhol

(A filmplakátok Andy Warhol Elvis-képeire utalnak...)


(FILM 2) I Shot Andy Warhol

I Shot Andy Warhol

A következő alkotás a Factory Girl után, amely belemerül Andy Warhol és a Gyár érdekes, szubkulturális világába az I Shot Andy Warhol. Műfaja önéletrajzi dráma, csakúgy, mint a Factory Girl-é. A film főszereplője a leszbikus és a radikálisan feminista Valerie Solanas, róla és Warhollal való kapcsolatáról szól ez az 1996-os, igaz tényeken alapuló alkotás.

A film elején rögtön az Andy Warhol lelövése utáni pillanatokat látjuk, mely szinte keretként tartja össze a történetet. Ezután visszamegyünk a múltba és megismerjük az egykor molesztált és bántalmazott Valerie-t, aki mostanság prostitúcióból tartja el magát. Egy-egy jelenettel még korábbra is visszatérünk a régmúltba, ahol a hajléktalan Valerie megrázó gyermekkori élményeiről és sikeres tanulmányairól kapunk képet. Megtudjuk, hogy Valerie az egyetemen jött rá másságára, és, hogy világszemlélete nagyon is egyedi. Ez vezeti el őt New York belvárosába, ahol megismerkedik Andy Warhollal és Mauris Girondias-sal. Úgy gondolja, hogy Warhol segítsége megváltoztatná életét és sikeres lehetne, ám Warhol egy idő után elfordul tőle. Míg Warholt arra kéri, hogy filmesítse meg forgókönyvét az „Up Your Ass”-t, addig Girondias felkéri egy pornográf regény megírására. Girondias ki is adná az elkészült írást, ám Valerie gyanút fog és mégsem írja alá a szerződést. Közben meglehetősen sikertelenül próbálkozik provokatív írásának – a SCUM Manifesto-nak - az eladásával az utcán. Megzavarodik, paranoiássá válik, és kezdi azt hinni, hogy Warhol és/vagy Girondias kontrollálják őt, ezért megpróbálja megölni Warholt. Lelövi őt, ezzel megkaparintva magának a 15 perc hírnevet.

A mozi megtörtént eseményen alapszik, amit az író-rendező, Mary Harron kutatott fel, először dokumentumfilm-készítés céljából. Mary Harronnak egyébként ez volt a debütáló alkotása. Valerie Solans alapítója és egyedüli tagja volt a S.C.U.M.-nak, mely egy Férfiak Feldarabolására Felesküdött Szervezet (Society for Cutting Up Men) volt. Úgy vélte, hogy a férfiak célja, hogy elnyomják a nőket, ezért ki kell őket végezni. Warholt 1968-ban próbálta meg meggyilkolni a híres Gyárában. A SCUM Manifesto is létező írás, melyben Valerie a nők felsőbbrendűségét fejti ki, megfogalmazza, hogy a férfiak csak biológiai hibák, és a szex megszállottjai. 1968-ban íródott a forradalmasítani provokáló, 31 lapból álló irat, mely egy nőkből álló ideális társadalmat képzel el a férfiak legyilkolásával. A SCUM Manifesto egyben egy 1976-os film is, melyet Warhol kigúnyol a Women in Revolt című alkotásával. A szatírában a S.C.U.M.-ot a P.I.G. (Politically Involved Girls) jelképezi.

Szexualitás, drogok, cigi… ebben a filmben is megtalálható, úgy néz ki, egy 60-as évekről szóló film elképzelhetetlen ezek nélkül. A nosztalgikus alkotás bemutatja a 60-as évek New York-i szubkultúráját, mely Andy Warhol körül gyökerezett. Szerintem az atmoszférateremtés a Factory Girl-ben sokkal jobban sikerült, bár itt is látunk pár Warhol-festményt, mégsem olyan korhű az összkép. És a a Guy Pearce által játszott Andy Warhol is jobban tetszett nekem, mint a Jarred Harris-féle.

Ez a merész alkotás - mint egy időkapszula - kendőzetlenül tárja elénk a dühöngőőrült Valerie indítatását, elméleteit és hátborzongató személyiségét. Ez is egy – A Factory Girl-höz hasonlóan – a Warhol-sztori megértéséhez szükséges valósághű rétegfilm, melyet ebben a szellemben kell nézni. Valerie-t a gyilkossági kísérlet után 3 évre elítélték, majd 1989-ben halt meg. Andy Warhol felépült sérüléseiből és csak 1987-ben hunyt el, de valójában sosem sikerült elfelejtenie a történteket.

Factory girl

Factory girl TRAILER:

(FILM 1) Factory girl

Factory Girl

„One person in the ’60s fascinated me more than anybody I had ever known.
The fascination I exprienced was probably very close to a certain kind of love.”
(Andy Warhol)

Nem hiszem, hogy a cím hallatán sokan felkapnák a fejüket. Bizony, egy nem túl híres filmről van szó, ami akkora bukás volt, hogy nálunk be sem mutatták. Ráadásul nem túl híres emberekről szól, és a rendező (George Hickenlooper) sem túl felkapott. Na, itt álljunk csak meg. Andy Warhol talán a leghíresebb művész Picasso mellett, mégsem ismerik sokan – fura ellentmondás. Edie Sedgwick-et pedig még annyira sem, holott az egész film Edie Sedgwick életét dolgozza fel, kezdve az 1965-től, Andy Warhollal való találkozásától.

A Factory Girl Edie Sedgwick, 60-as évekbeli szupersztár mesés, már-már komikus felemelkedését és bukását mutatja be. Edie egyszerre jelenti a ragyogást és a tragédiát modern kultúránkban, mely megszállottja a hírességeknek. Gazdag szülők gyermeke, gyönyörű karizmatikus szépség, de egyben egy elveszett és törékeny lány is. 1943-ban született és 28 évesen, 1971-ben halt meg drogtúladagolásban. A film a Sedgwick-sztori újkori feldolgozása az 1972-es Chiao Manhattan után. Tulajdonképpen róla szól a dráma, ebből kifolyólag kissé dokumentumfilmes jellegű. Edie amerikai színésznő volt, aki Warhol számos filmjében szerepelt az 1965-ös mindent megváltoztató első találkozásuk után. Edie hirtelen a pop art univerzumának közepén találta magát, mely túlcsordult a szextől, a drogoktól és a rock ’n’ roll-tól. Megérkezve a 60-as évek káoszába, New Yorkba, Edie-t a híres művész szárnyai alá vette. Warhol meghívta őt Gyárának nem mindennapi világába, a belvárosi stúdióba, amit ő alakított bohém paradicsommá. Ott, a zenészek, költők, művészek, színészek, barátok, drogfüggők csőcseléke gyűlt össze, hogy underground filmeket készítsenek nappal, éjjel pedig partykat rendezzenek. Bár Warhol filmjeit kevesen látták a Gyáron kívül, mégis egyre híresebbé, mondhatni szupersztárra vált Edie az underground filmeknek köszönhetően. Ám a hírnévért folytatott őrült hajsza halálra volt ítélve. Edie karrierje felfelé ívelt, amikor szerelembe esett egy rock sztárral. Hamarosan választania kellett Andy mesés világa és az új szerelme között, ám mindkettő visszautasította és megkezdődött a lány lesüllyedése, kóros drogfüggősége.

Edie-t Sienna Miller formázza meg igazán dögösen, aki szerintem remek választás volt a szerepre. Szépsége megkapó és játéka is figyelemreméltó. Warhol-t Guy Pearce alakítja, aki gesztusaival, falfehérre púderolt arcával, beszédmódjával és mozdulataival tökéletesen elénk idézi Andy különös, bizarr alakját. Érdekesség, hogy ez az első olyan film, amelyben az Olsen-ikrek nem együtt szerepelnek. Ebben csak Mary-Kate játszik egy aprócska szerepben, épp csak az érdekesség kedvéért.

Rendkívül tetszik a film atmoszférája. Edie a jelenek nagy részében cigi füstbe burkolózva látható, mely igazán megidézi a bohém 60-as évek hangulatát. Edie szinte minden jelenetben cigit szorongat ujjai közt, ami igazán dögösen áll neki. Ezenkívül végig feltűnnek hatalmas fülbevalói is, melyek szintén roppant jól néznek ki. A film szexualitását fokozva, több jelenetben is láthatjuk Edie karcsú testét fehérneműben vagy éppenséggel ruha nélkül. Sminkje és haja megint csak megjeleníti előttünk a kor stílusát. Emellett a többi szereplő haja, sminkje, ruhája, füstölgő cigarettája is mind-mind megteremtik a látvány szintjén a 60-as évek világát. A kor rockzenéje pedig a háttérben fel-felhangozva fokozza a kor hangulatát. Annyira jól sikerült az atmoszférateremtés, hogy a néző már-már odavágyik Andy festményekkel teli ezüstfalú Gyárába, Edie lakásába vagy a sztárokkal teli partykba.

A filmben végig jelen van a szexualitás: Edie-t nem egyszer látjuk fehérneműben vagy meztelenül, és több szex jelenettel is bővelkedik az alkotás. Na meg természetesen a köztudottan homoszexuális Warhol nemi életét sem hagyhatták ki.

Andy Warhol rendkívüli tehetséggel rendelkezett, mindenkinél pontosabban látott át a sztárképződés folyamatán. Marilyn Monroe-ból sem lett volna akkora sztár Andy portréi nélkül, mint amekkora lett. És Edie-t is Andy repítette fel a filmben bemutatott módon. Mi több, Andy Warhol híres mondása a 15 perc hírnévről is megmutatkozik a filmben.

Persze - közhelyesen szólva - semmi sem tökéletes és én is kissé elfogult vagyok, így vannak a filmnek gyengébb oldalai is. Kezdetben a hangulata igazán bohém, könnyed és csak a végére válik komorrá, a nézővel együtt. Ez a váltás nekem nem tetszik. A tetőpont utáni vissza nem térő, de vágyakban még meglévő, hiányzó siker, ragyogás és boldogság beárnyékolja a dráma második felét, amit az első rész nem igazán vetített előre. Ha nem tudjuk, hogy valójában drámáról és nem egy sikertörténetről van szó, akkor csalódás érhet.

Nem egy klasszikus drogos filmről, romantikus, szexuálisan túlfűtött drámáról vagy hollywoodi sikertörténetről van szó, úgyhogy a film mindenképpen újat nyújt nézőjének. Mindent összevetve nekem tetszik, de leszögezném, ha nem ismerném Andy Warholt, ha nem tudnám mi az a Gyár és így tovább, akkor egyszerűen sehova se tudnám tenni, és lehetséges, hogy végig sem nézném. Mindenképpen fontos tudni, hogy ez egy rétegfilm, és bizonyára nem széles közönségnek készítették, nem is Oscar-gyanús, ám egy Andy-rajongó minden bizonnyal meg fogja nézni és szeretni fogja.

A populáris művészet

Andy Warhol művészetét akár nevezhetnék "alacsony", "áruházi" vagy "populáris" művészetnek, szemben a "nagy művészettel". Ám ez a fajta művészet is művészet. Hibás felfogás a művészetet csak a "nagy művészettel" azonosítani, és az Andy Warhol által űzött művészetről lekicsinylően beszélni, degenerálni, azaz kizárni a populáris (populáris: népszerű, közönséges) művészet alkotásait a nagy műalkotások közül. Az esztétikai értéktelenség és igénytelenség vádját a populáris kultúrával szemben fel kell függesztenünk. (Willi Bongard: Parafa és Mahagóni)

Korunkat - a posztmodernizmust - a magas és az alacsony kultúra, azaz a "hivatalos magaskultúra" és a "populáris- vagy tömegkultúra" hierarchiájának felbomlása jellemzi (
Frederic Jameson és Andreas Huyssen szerint). Azaz a magas és a populáris kultúra közötti határok folyamatosan elmosódnak, a posztmodernizmus felszabadító ereje lerombolja a köztük lévő falat. Tulajdonképpen ezért is nevezhetjük Andy Warhol művészetét is "nagy / magas művészet"-nek. Míg régebben a művészek titkolni, álcázni próbálták a populáris kultúrához és mintákhoz való közüket, ma már nyíltan vállalják. Így gyorsul fel a magas és alacsony művészet kölcsönhatása, illetve egybeolvadása. (Paul Simon: POSTcyberMODERNpunkISM)

A művészet talán egyszerűen csak kreativitást jelent, ami pedig valami újnak a létrehozását. Ez alapján, fontos követelmény egy művel vagy művésszel szemben, hogy valahogy új legyen, azaz eredeti, különleges, összetéveszthetetlen. Ennek a kritériumnak pedig a populáris művészet és Andy Warhol kétségkívül megfelel, gondoljunk akár a leveses-konzervekre.

Andy Warhol & állatok

Andy Warhol 1954-ben publikálta a 25 képből álló sorozatát macskákról. A limitált szériás könyv címének "25 Cats Name Sam and One Blue Pussy"-t adta. Voltak saját macskái, a képek mégsem róluk, hanem fotók alapján készültek, mert állokat inkább fotókról szeretett festeni, úgy egyszerűbb volt neki.
Az 1970-es években Warhol érdeklődése a kutyák felé fordult. Kapott egy kutyát, melyet Archie-nak neveztek el. Warhol mindenhova magával vitte (interjúkra, a studióba, vacsorákra, Londonba...) és hamarosan Archie az alter egojává vált. Később kapott egy Amos nevű kutyát is.


Cow

Campbell's Soup Cans


A Campbell's Soup Cans egy 1962-ben készült Andy Warhol műalkotás. 32 vászonból áll, mindegyiken egy Campbell leveses-konzervet láthatunk, mindegyik más ízesítésű. Warhol is gyakran készített sorozatokat Monet-hoz hasonlóan. Ezen, és hasonló témájú munkáinak köszönhetően nőtt meg Warhol népszerűsége mindaddig, amíg a legismertebb amerikai pop művész lett.
Számos anekdota ismert arról, hogy Warhol miért válaszotta témájának pont a leveses-konzerveket:
  1. Egy jó oka, hogy új témát kellet találnia, miután Roy Lichtenstein már rátette a kezét a képregényekre.
  2. Emellett Muriel Latow is inspriálta: "Something you see every day and something that everybody would recognize. Something like a can of Campbell's Soup. (1)" Erre pedig Warhol így válaszolt: "Oh that sounds fabulous.(2)" Állítólag másnap bement egy szupermarketbe és vett mindenféle ízesítésű Campbell leveses-konzervet.
  3. Amikor 1963-ben megkérdezték, hogy miért festett leveses-konzerveket: "I used to drink it, I used to have the same lunch every day, for twenty years. (3)".
  4. Egy másik variáció szerint, Warhol édesanyja a konzervdobozokból virágokat készített, majd eladta őket, hogy pénzt gyűjtsön a fiának és ez is motiválta Warholt.
    "Oh God, yes, it's true, the tin flowers were made out of those fruit cans, that's the reason why I did my first tin-can paintings … (4)"
  5. A háttérben persze Warhol konzervleves-imádata is megbíjhatott.
    "I knew Andy very well. The reason he painted soup cans is that he liked soup. (5)" (Robert Indiana)
    Megfigyelték, hogy Warhol gyakran festett olyan dolgokat, amik közel álltak a szívéhez: Campbell leveses-konzerveket, Coke-ot (Coca Cola-t), bankjegyeket és sztárokat.
  6. Az viszont biztos, hogy Warhol nem üzleti megfontolásból festette a konzerveket, nem volt semmilyen megállapodása a céggel.
Campbell leveses-konzervekkel (és egyéb sorozataival is) Warhol kifejezhette a szeretetét a modern kultúra iránt, bár a képek fontos hozzátartozója, hogy hiányzik róluk a személyesség.
Bár a leveses-konzervek nem voltak már olyan sokkolóak és vulgárisak, mint néhány korai pop art munkája, mégis megtámadták a művészvilág érzékenységét.


Tomato Onion Vegetable
Tomato, 1968 Onion, 1968 Vegetable, 1968
Beef Green Pea Pepper Pot
Beef, 1968 Green Pea, 1968 Pepper Pot, 1968
Consomme Cream of Mushroom Old Fashioned Vegetable
Consomme, 1968 Cream of Mushroom, 1968 Old Fashioned Vegetable, 1969
Scotch Broth Vegetarian Vegetable Clam Chowder
Scotch Broth, 1969 Vegetarian Vegetable, 1969 New England Clam Chowder, 1969
Chicken 'N Dumplings Hot Dog Bean Oyster Stew
Chicken 'N Dumplings, 1969 Hot Dog Bean, 1969 Oyster Stew, 1969
Tomato-Beef Noodle O's Golden Mushroom Cheddar Cheese
Tomato-Beef Noodle O's, 1969 Golden Mushroom, 1969 Cheddar Cheese, 1969

Andy Warhol polaroidja és portréi

Andy Warhol mindig magával hordta fényképezőgépét. Lekapta a sztárokat polaroidjával, majd a képek elkészítését a Gyárra bízta. A hírességek egymással versengve készítettek portrét magukról. Warhol portréi közé számos felkapott ember bekerült: Marilyn Monroe, Elizabeth Taylor, Elvis Presley, Ingrid Bergman, Mick Jagger, Willy Brandt, Liza Minelli, Leo Castelli, Joseph Beuys (német származású performansz, szobrász művész), Franz Kafka, Sigmund Freud, Golda Meir, George Gerschwin, Goethe, Nagy Sándor, Bethooven, Lenin...


Andy Warhol festményei

Lips 1959Happy bug dayIce cream dessert 1959Diamond Dust Shoes 1980
Mickey MouseDazed and Confused
FlowersSupermanDollar SignMercedesTwelve Cars