Factory Girl
„One person in the ’60s fascinated me more than anybody I had ever known.
The fascination I exprienced was probably very close to a certain kind of love.”
(Andy Warhol)
Nem hiszem, hogy a cím hallatán sokan felkapnák a fejüket. Bizony, egy nem túl híres filmről van szó, ami akkora bukás volt, hogy nálunk be sem mutatták. Ráadásul nem túl híres emberekről szól, és a rendező (George Hickenlooper) sem túl felkapott. Na, itt álljunk csak meg. Andy Warhol talán a leghíresebb művész Picasso mellett, mégsem ismerik sokan – fura ellentmondás. Edie Sedgwick-et pedig még annyira sem, holott az egész film Edie Sedgwick életét dolgozza fel, kezdve az 1965-től, Andy Warhollal való találkozásától.
A Factory Girl Edie Sedgwick, 60-as évekbeli szupersztár mesés, már-már komikus felemelkedését és bukását mutatja be. Edie egyszerre jelenti a ragyogást és a tragédiát modern kultúránkban, mely megszállottja a hírességeknek. Gazdag szülők gyermeke, gyönyörű karizmatikus szépség, de egyben egy elveszett és törékeny lány is. 1943-ban született és 28 évesen, 1971-ben halt meg drogtúladagolásban. A film a Sedgwick-sztori újkori feldolgozása az 1972-es Chiao Manhattan után. Tulajdonképpen róla szól a dráma, ebből kifolyólag kissé dokumentumfilmes jellegű. Edie amerikai színésznő volt, aki Warhol számos filmjében szerepelt az 1965-ös mindent megváltoztató első találkozásuk után. Edie hirtelen a pop art univerzumának közepén találta magát, mely túlcsordult a szextől, a drogoktól és a rock ’n’ roll-tól. Megérkezve a 60-as évek káoszába, New Yorkba, Edie-t a híres művész szárnyai alá vette. Warhol meghívta őt Gyárának nem mindennapi világába, a belvárosi stúdióba, amit ő alakított bohém paradicsommá. Ott, a zenészek, költők, művészek, színészek, barátok, drogfüggők csőcseléke gyűlt össze, hogy underground filmeket készítsenek nappal, éjjel pedig partykat rendezzenek. Bár Warhol filmjeit kevesen látták a Gyáron kívül, mégis egyre híresebbé, mondhatni szupersztárra vált Edie az underground filmeknek köszönhetően. Ám a hírnévért folytatott őrült hajsza halálra volt ítélve. Edie karrierje felfelé ívelt, amikor szerelembe esett egy rock sztárral. Hamarosan választania kellett Andy mesés világa és az új szerelme között, ám mindkettő visszautasította és megkezdődött a lány lesüllyedése, kóros drogfüggősége.
Edie-t Sienna Miller formázza meg igazán dögösen, aki szerintem remek választás volt a szerepre. Szépsége megkapó és játéka is figyelemreméltó. Warhol-t Guy Pearce alakítja, aki gesztusaival, falfehérre púderolt arcával, beszédmódjával és mozdulataival tökéletesen elénk idézi Andy különös, bizarr alakját. Érdekesség, hogy ez az első olyan film, amelyben az Olsen-ikrek nem együtt szerepelnek. Ebben csak Mary-Kate játszik egy aprócska szerepben, épp csak az érdekesség kedvéért.
Rendkívül tetszik a film atmoszférája. Edie a jelenek nagy részében cigi füstbe burkolózva látható, mely igazán megidézi a bohém 60-as évek hangulatát. Edie szinte minden jelenetben cigit szorongat ujjai közt, ami igazán dögösen áll neki. Ezenkívül végig feltűnnek hatalmas fülbevalói is, melyek szintén roppant jól néznek ki. A film szexualitását fokozva, több jelenetben is láthatjuk Edie karcsú testét fehérneműben vagy éppenséggel ruha nélkül. Sminkje és haja megint csak megjeleníti előttünk a kor stílusát. Emellett a többi szereplő haja, sminkje, ruhája, füstölgő cigarettája is mind-mind megteremtik a látvány szintjén a 60-as évek világát. A kor rockzenéje pedig a háttérben fel-felhangozva fokozza a kor hangulatát. Annyira jól sikerült az atmoszférateremtés, hogy a néző már-már odavágyik Andy festményekkel teli ezüstfalú Gyárába, Edie lakásába vagy a sztárokkal teli partykba.
A filmben végig jelen van a szexualitás: Edie-t nem egyszer látjuk fehérneműben vagy meztelenül, és több szex jelenettel is bővelkedik az alkotás. Na meg természetesen a köztudottan homoszexuális Warhol nemi életét sem hagyhatták ki.
Andy Warhol rendkívüli tehetséggel rendelkezett, mindenkinél pontosabban látott át a sztárképződés folyamatán. Marilyn Monroe-ból sem lett volna akkora sztár Andy portréi nélkül, mint amekkora lett. És Edie-t is Andy repítette fel a filmben bemutatott módon. Mi több, Andy Warhol híres mondása a 15 perc hírnévről is megmutatkozik a filmben.
Persze - közhelyesen szólva - semmi sem tökéletes és én is kissé elfogult vagyok, így vannak a filmnek gyengébb oldalai is. Kezdetben a hangulata igazán bohém, könnyed és csak a végére válik komorrá, a nézővel együtt. Ez a váltás nekem nem tetszik. A tetőpont utáni vissza nem térő, de vágyakban még meglévő, hiányzó siker, ragyogás és boldogság beárnyékolja a dráma második felét, amit az első rész nem igazán vetített előre. Ha nem tudjuk, hogy valójában drámáról és nem egy sikertörténetről van szó, akkor csalódás érhet.
Nem egy klasszikus drogos filmről, romantikus, szexuálisan túlfűtött drámáról vagy hollywoodi sikertörténetről van szó, úgyhogy a film mindenképpen újat nyújt nézőjének. Mindent összevetve nekem tetszik, de leszögezném, ha nem ismerném Andy Warholt, ha nem tudnám mi az a Gyár és így tovább, akkor egyszerűen sehova se tudnám tenni, és lehetséges, hogy végig sem nézném. Mindenképpen fontos tudni, hogy ez egy rétegfilm, és bizonyára nem széles közönségnek készítették, nem is Oscar-gyanús, ám egy Andy-rajongó minden bizonnyal meg fogja nézni és szeretni fogja.