Megrázó, döbbenetes és gusztustalan – ilyen és ehhez hasonló indulatok és ítéletek fogadták Debrecenben a Modem Messiások című kiállítását. Felháborodott családapák, sikoltozó hölgyek rohannak át a termeken, egy biztos: mindenkit megérint a végletekre játszó tárlat.
Régóta készült a debreceni Modem a megváltás és a messianizmus témakörét feldolgozó kiállításra, amelyre tizennégy ország csaknem száz intézménye kölcsönözte a műveket. A nagyszabású tárlaton láthatók másokéi mellett Picasso, Dalí, Chagall, Munch és Andy Warhol művei is.
Miféle test adatott nekünk? – tornyosul az első kérdés a Messiásokra érkező elé. Ez a címe annak a tárlatrésznek, amelynek a személyes megváltás a témája, azon belül főként a testiség fegyelmezése, elnyomása a szellemi tartalmak megjelenéséért, a spirituális megtisztulásért. Itt látható Picasso Férfi és Nő, Munch Csók című műve, valamint egy külön terembe lépve Dariusz Gorczyca Camera Anatomica című sorozata. A művész röntgenmetszeteivel a realitás és a tudás között kíván köztes formát alkotni. A képek izgalmasak, ötletes az elrendezésük is.
A következő terem az, ahonnan a legtöbben kifordulnak. Szeméremsértő és provokatív művek láthatók itt, figyelmeztet a kiírás. Sigalit Landau Tövis hulahopp című videoinstallációja a befogadás határait súrolja: a videofelvételen látható hölgy egy töviskarikát pörget a derekán, ezzel újabb és újabb sebeket szerezve. Günter Brus Szakítópróba című műve ugyancsak a végletekre játszik: a videón látható férfi vékony damilokat fűz a testébe, majd addig húzza őket, amíg ki nem buggyan a vére. "Ez most a művészet?" – kérdezik mellettem. A nagy felháborodást keltő kiállítás felől, hozzáteszem, bárki tájékozódhatott előzetesen, s ezzel elkerülhette volna, hogy az öt-hat éves gyereket ki kelljen vezetni a kiállításról (egyébként is felirat jelzi, hogy tizenkét év alatt nem ajánlott a látogatás).
Mellesleg hol lennének kiállítva ezek a művek, ha nem egy kortárs művészeti központban? A teremből Dalí művei kísérnek ki bennünket Andy Warhol Alvás című videójáig, majd belépünk a Halott ember terembe. Andres Serrano Hullaház-sorozata késként döf belénk, a Történelem ígérete teremben pedig Szervátiusz Tibor tüzes trónja magaslik, és itt látható Oskar Kokoschka litográfiája is.
A kiállítás egyik legérdekesebb terme Kicsiny Balázs műveinek ad helyet: sötét folyosón haladunk, mellettünk a Szócsarnok című mű bábui térdelnek. A megváltás keresztje az utolsó terem, itt látható Munkácsy 1881-es Krisztus Pilátus előtt című vázlata és Chagall Kék faluja is. Bill Viola A hírhozó című videója kapta az egyik legnagyobb helyiséget, amely lefeketített falaival mélyíti el az élményt.
A sokat támadott grandiózus kiállítás példa nélküli, s ahogy a Modem igazgatója mondja, "a művészet befogadhatósága egyáltalán nem olyan könnyű eset". Az épületből kilépve mi is elgondolkodunk, még vagy fél óráig biztos nem tudunk megszólalni. De hát kell-e ennél nagyobb elismerés egy kiállításnak?
(forrás) Régóta készült a debreceni Modem a megváltás és a messianizmus témakörét feldolgozó kiállításra, amelyre tizennégy ország csaknem száz intézménye kölcsönözte a műveket. A nagyszabású tárlaton láthatók másokéi mellett Picasso, Dalí, Chagall, Munch és Andy Warhol művei is.
Miféle test adatott nekünk? – tornyosul az első kérdés a Messiásokra érkező elé. Ez a címe annak a tárlatrésznek, amelynek a személyes megváltás a témája, azon belül főként a testiség fegyelmezése, elnyomása a szellemi tartalmak megjelenéséért, a spirituális megtisztulásért. Itt látható Picasso Férfi és Nő, Munch Csók című műve, valamint egy külön terembe lépve Dariusz Gorczyca Camera Anatomica című sorozata. A művész röntgenmetszeteivel a realitás és a tudás között kíván köztes formát alkotni. A képek izgalmasak, ötletes az elrendezésük is.
A következő terem az, ahonnan a legtöbben kifordulnak. Szeméremsértő és provokatív művek láthatók itt, figyelmeztet a kiírás. Sigalit Landau Tövis hulahopp című videoinstallációja a befogadás határait súrolja: a videofelvételen látható hölgy egy töviskarikát pörget a derekán, ezzel újabb és újabb sebeket szerezve. Günter Brus Szakítópróba című műve ugyancsak a végletekre játszik: a videón látható férfi vékony damilokat fűz a testébe, majd addig húzza őket, amíg ki nem buggyan a vére. "Ez most a művészet?" – kérdezik mellettem. A nagy felháborodást keltő kiállítás felől, hozzáteszem, bárki tájékozódhatott előzetesen, s ezzel elkerülhette volna, hogy az öt-hat éves gyereket ki kelljen vezetni a kiállításról (egyébként is felirat jelzi, hogy tizenkét év alatt nem ajánlott a látogatás).
Mellesleg hol lennének kiállítva ezek a művek, ha nem egy kortárs művészeti központban? A teremből Dalí művei kísérnek ki bennünket Andy Warhol Alvás című videójáig, majd belépünk a Halott ember terembe. Andres Serrano Hullaház-sorozata késként döf belénk, a Történelem ígérete teremben pedig Szervátiusz Tibor tüzes trónja magaslik, és itt látható Oskar Kokoschka litográfiája is.
A kiállítás egyik legérdekesebb terme Kicsiny Balázs műveinek ad helyet: sötét folyosón haladunk, mellettünk a Szócsarnok című mű bábui térdelnek. A megváltás keresztje az utolsó terem, itt látható Munkácsy 1881-es Krisztus Pilátus előtt című vázlata és Chagall Kék faluja is. Bill Viola A hírhozó című videója kapta az egyik legnagyobb helyiséget, amely lefeketített falaival mélyíti el az élményt.
A sokat támadott grandiózus kiállítás példa nélküli, s ahogy a Modem igazgatója mondja, "a művészet befogadhatósága egyáltalán nem olyan könnyű eset". Az épületből kilépve mi is elgondolkodunk, még vagy fél óráig biztos nem tudunk megszólalni. De hát kell-e ennél nagyobb elismerés egy kiállításnak?
